A KEGYHELYRŐL


Az Istenszülő ikon első könnyezése

1696. november 4-én, a falucska kicsi fatemplomában jelenlévő hívek arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlévőket, a következő napokban pedig tömegek érkeztek a templomba, köztük császári tisztek, tisztviselők és más felekezetűek. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A szomszédos Kálló plébánosa egy haldokló gyermeket emelt a képhez, a gyermek megérintette a könnyező képet és meggyógyult. A gyermek boldog édesanyja hálájaként nyakéket helyezett a kép elé, és ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Máriát hálásan tisztelők ma sem fogyatkozó sorát.
A csodálatos események híre a korabeli hírközlés fejletlensége ellenére is gyorsan elterjedt, így hamarosan eljutott a Bécsi Udvarba. I. Lipót, az osztrák császár és magyar király, aki a történtek hatására - nemkülönben felesége, Eleonóra császárné hathatós kívánságára - elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba 1697. július 4-én érkezett meg és néhány héttel később végső helyére a bécsi Stephansdom-ba került.

A második és harmadik könnyezés

A Bécsbe elkerült ikonról hamarosan másolatokat készítenek. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére itt Máriapócson is, amely megismételte az első kép csodáját. 1715. augusztus 1-én Papp Mihály fiatal parókus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor a kántor észrevette a kép könnyezését. A könnyek augusztus 1.,2. és 5-én több órán át tartó áradását sok százan látták. A szemtanuk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan hitelesíti a könnyezés valódiságát. Egy ilyen tanúságtétel található a kegyoltár hajójának falán.
A Máriapócsi Kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik és egyben utolsó könnyezése 1905. december 3-án kezdődött és az év utolsó napjáig tartott kisebb-nagyobb megszakításokkal.

 

A kegytemplom

A második könnyezés után a zarándokok növekvő száma miatt a fatemplom már nem tudta befogadni a Szűzanya könnyező képéhez érkezőket, ezért indokolttá vált egy új templom építése. A Szent Mihály tiszteletére fölszentelt jelenlegi templom 1731 és 1756 között épült, kora barokk stílusban. 1948-ban XII. Piusz pápa a máriapócsi kegytemplomnak basilica minor címet adományozott.
Máriapócs és a magyar görögkatolikusság történelmének kiemelkedő napja 1991. augusztus 18. volt. Ekkor a Magyarországot meglátogató boldog emlékű II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett a kegykép előtt, magyar nyelven, több százezres hívő jelenlétében. Évente 400-500 ezer zarándok és turista keresi fel a könnyező Szűzanya képéről méltán európai hírű kegyhelyét. 2005. december 3-án a Magyar Püspöki Kar jelenlétében Dr. Erdő Péter bíboros Nemzeti Szentéllyé nyilvánította Máriapócsot. A Közép-Európát átszelő zarándok „Mária Út” egyik fő állomása.