Köszöntő

Egy kegyhely vagy templom felé tartani sok mindent jelent, mivel a templom több mint a képek műcsarnoka, a hangok koncertterme, és az emberek találkozóhelye. A zarándokhely a reményt, a boldogságot, magát a földön elérhető élet teljességét akarja nyújtani a feléje tartóknak. Máriapócsra jönni ezen dolgok teljessége. Aki örömét és szomorúságát, vágyát a boldogságra, vagy élete nehezen érthető fonákságát az értünk Könnyező Istenszülő templomába hozza, az már érzi az út boldogságát. Úgy gondolom, minden örvendező és töredelmes valódi út a Kegyhelyre életünk hétköznapi és megkerülhetetlen útjait szenteli meg. A pócsi zarándokút finom ujjgyakorlat az élethez és családunk gazdagodásához. Az itt megkapott remény, az átélt vigasztalás, a Jó Isten végtelen tervének értelmességébe vetett bizalom megtapasztalása a Pócsi Szűzanyánál új értelmet ad az életünknek, élhetőbb fényt kapnak a köznapjaink. Az így értendő lélekkel megélt egyéni és családi élettel minden cél templommá válhat. Az Istent és templomot vágyakozó ember elválaszthatatlan a szép és felemelő dolgok és események szeretetétől. Máriapócson ezekben a napokban az ember által alkotott dolgok Istent dicsérő szépsége teljesedik be. A küzdelmes út jutalma szépség és méltóság kell, hogy legyen. Úgy gondolom, az elmúlt években a kegyhelyen dolgozók, az érte ellenőrizve aggódó szakemberek, és a múlt festett értékeit gondozó művészek így váltak a teremtő Isten munkatársaivá.
Legyen a Könnyező Istenszülő anyai útitársa mindenkinek, vezesse életüket a mindennapok mellett gyakran ide is! Legyen a megszépült kegyhelyünk nem csak cél, hanem kiindulópont mindenki életébe!